 |
PROLÓGUS
(I.)
Veszedelmes gyilkos, de jóságos e lény,
Brutál Istvánról szól ez a nagy költemény.
Fogalmunk sincs róla, vajon hol született,
S iskola teremben hány évet ülhetett.
Még csak nem is sejtjük, milyen család
sarja,
S mitől vált erőssé félelmetes karja.
Csak tippelni tudunk, mely korban élhetett,
Vagy hol töltötte be rég a tizenhetet.
Élete egy rövid részébe kóstolunk,
Ráncolódni fog majd néhol a homlokunk.
|
|
PISTA AZ ERDŐBEN
(II.)
Kerekerdő mélyén egy tölgyfa magaslik,
Lombján egy hosszú ág, kóbor széltől hajlik.
Az győzelmet arat egy elszáradt makkon,
Ki belenyugvással zuhan alá vakon.
Tíz méter magasból repül le a mélybe,
Tompán koppan egyet a talajra érve.
Új élete nem tart azonban sokáig,
Vaddisznó tűnik fel, sárosan bokáig.
Felszippantja vígan a leesett termést,
A közelben aztán hall valami rezgést. |
|
 |
