 |
|
PISTA MEGPIHEN
(III.)
Amint közelebb ér, megpillant egy marhát,
Egy kecskét, pár tyúkot, s látja már a gazdát.
Egy ötven körüli nem túl vékony férfi,
Öltözékét Pista hamar végig méri.
Nadrágja tinta kék, térdben kopott farmer,
Az inge klasszikus, piros kockás flanel.
Odébb egy ringlófán egy kisfiú mászik,
Fa vékony ágain gyümölcsre vadászik.
Hősünkön a gazda kissé meglepődött,
Mert régóta vándor erre nem vetődött.
|
|
"Miért közlekedik vajon
két út között,
Csak nem tett valami törvénybe ütközőt?"
Mégse kérdi honnan, és mely irányba tart,
Feleslegesen ő, nem keresi a bajt.
Szemébe tekintve abból "jó" sugárzik,
Egy életre szólót, lehet most hibázik?
Mert vendégül látják, s a négytagú család,
Hősünkkel fogyasztja együtt a vacsorát.
Az ovális asztalt az anya teríti,
A kenyeret s a húst zöldség színesíti.
Isti gyomra megtelt, s elkészült az ágya,
E takaros helyért szerencséjét áldja.
|
|
 |
