 |
Tíz óra lett közben, itt
hát a nap vége,
Jó éjszakát kíván neki a ház népe.
Kettő percen belül, hogy ágyán elterült,
Megfáradt barátunk álomba szenderült.
Tollal bélelt paplan, virágmintás huzat,
Rajta ez a látvány idegenül mutat.
Alig ütött éjfélt, kint az ingaóra,
Elmozdul testéről meleg takarója.
Öt ember közül négy, nyugodtan álmodik,
Öreg barátunk már másban fáradozik.
Felölti csendesen tegnapi ruháját,
S ugyanolyan csendben elhagyja szobáját. |
|
DAMIL DEZSŐ ÉS BICSKA
BÉLA
AKCIÓBAN
(IV.)
A húszcentis damil a nyakon ott feszül,
Hopp máris egy élet kihunyt nesztelenül.
Egy laza gombnyomás, a rugó kienged,
Csapódik a penge, s már valaki szenved.
Így dolgozik együtt: dicső Damil Dezső,
Ki e fejezetben az egyik szereplő.
Nem marad el tőle: merész Bicska Béla,
"Rugósnak" becézik cimborái néha.
Felismerte Pista mindkettő alakot,
Miközben egymásnak állítottak bakot.
|
|
 |
